Csokonai színház
A Csokonai Színház Debrecen legnagyobb színháza. 1610-től nemcsak a városban, hanem a házakban is tiltották a táncot és a zenét. Az első színházi előadást 1795-ben Kelemen László színtársulata tartotta. 1798. augusztus 11-én a Wesselényi Miklós Nemzeti Játékszín társulata első előadása a mai Megyeháza helyén, a Fehér Lóhoz címzett fogadó szekérszínében emelt színpadon volt. (Az előadás emlékét ma a Piac utca 54. szám alatti Vármegyeház falán emléktábla őrzi.) A társulat 1807-benWesselényi Miklós rendeletére Pozsonyba ment és magával vitt minden felszerelést.
Tartalomjegyzék[elrejtés] |
Az első színtársulat 1810-ben alakult meg, és 14 évig maradt együtt. A tagjai többek között Déryné, Egressy Gábor, Szerdahelyi József és Szentpéteri Zsigmond. Ezt követően mintegy 25 társulat fordult meg a városban, 1825-től már a Varga-színben folytak az előadások. Debrecen városa 1835-ben 12 000 forintért eladja a Varga-színt, a befolyt összeget színház építésére kívánja felhasználni. A színházi eladások Nánási Gábor tanácsnok magtárában folynak a Harmincad utcában.
1853-ban a város felkéri Ybl Miklóst az építési tervek elkészítésére. 1861-ben új pályázatot írnak ki, mert nem volt szabályos versenytárgyalás. A pályázatra meghívást kap Szkalnitzky Antal is. Ybl Miklós visszalép, Szkalnitzky nyeri meg a pályázatot, a kivitelező Vecsey Imre.
1861-ben lebontják a Nánási-féle magtárat, amelyben például Arany János, Petőfi Sándor és Prielle Kornélia játszott. Megalakul aSzínügyi Egylet, adományozók járulnak hozzá a színház felépítéséhez. A városba érkezik „dráma és dalmű társulata" élén Reszler István tenorista és színigazgató, aki a saját költségén építteti a deszkaszínházat a Péterfia u. 4. szám alatt. Közben épül a kőszínház, amely jóval többe kerül, mint a tervezett költség, ezért a város a legelőinek egy részét is kénytelen eladni.
A mór és bizánci elemeket tartalmazó, romantikus stílusú színház ünnepélyes megnyitására 1865. október 7-én került sor. A nyitó előadás Reszler István társulatának előadásában Katona József Bánk bán című drámája volt, Gertrudist vendégként Laborfalvi Rózajátszotta.
A színházat 1915-ben a város nagy költőjéről, Csokonai Vitéz Mihályról nevezték el. Az első igazgató Reszler István volt. Bár a színtársulatnak nehéz anyagi helyzettel kellett megküzdenie, mind a 19.-, mind pedig a 20. században jelentős színművészek voltak a társulatának a tagjai.
A Csokonai Színház szervezetileg nyolc részlegre (titkárság, művészeti egység, művészeti ügykezelés, gazdasági részleg, marketing és szervezés, műszaki egység, gyártási részleg, üzemeltetési részleg) tagolódik. Az igazgató a 2011. március 15-énKossuth-díjjal kitüntetett Vidnyánszky Attila, a zenei igazgató Kocsár Balázs.
Marastoni József csoportképen örökítette meg az első társulat tagjait. A Gondy és Egey „fényírdája” által készített képek közül huszonnégy fotó alapján készült litográfiája (görög szó, magyarul kőnyomat, kőrajz, kőmetszet). A debreceni cég örökítette meg az utókor számára a társulat tagjait a legjelentősebb művészeken át a kevésbé népszerű operaénekesekig, drámai színészekig, táncos komikusokig és szubrettekig. Temesváry Lajos, majd a későbbi Mándoky Béla igazgatása alatt 1875-1881 között az operatársulat megerősödött, a színészek többsége a színháznál maradt.
Krecsányi Ignác (1885-1888) és Valentin Lajos igazgatók új színészeket szerződtettek , és az épület renoválása is gondot fordítottak. A centenárium éve (1898) egybeesett a debreceni színjátszás centenáriumával. Az igazgató ekkor Komjáthy János volt. Ebben az időben minden olyan szereplő, illetve vendégszereplő megfordult Debrecenben, aki valaha itt játszott, többek között Blaha Lujza, Küry Klára, Márkus Emília, Újházi Ede. A színház aranykorát kétségtelenül a századfordulóban élte. A tehetséges igazgatót, Komjáthy Jánost először Makó Lajos, majd Zilahy Gyula követte az igazgatói székben. Olyan nagynevű színészek dolgoztak ekkor, mint Rózsa Lili, Mensáros Margit, Felhő Rózsi, Krémer Jenő és Bérczy Ernő. Rózsahegyi Kálmán karrierje 1896-ban, Csortos Gyuláé pedig az 1904-1905-ös évadban ívelt felfelé. Kritikus évek kezdődtek ezután, és csak Heltai Jenő szervezőtehetségének köszönhető a válságos időszakból történő kilábalás. Az 1916-36 közötti időszakban gazdasági nehézségekkel küzdött és változó sikerrel működött a színház. Ekkor Kardos Géza volt az igazgató, a társulat tagjai többek között Halasy Mariska, Szentgyörgyi Máris, Tímár Ila, Rolkó József, Rajz Ferenc, Rajz János és Thúróczy Gyula voltak. 1936-1939 között Horváth Árpád igazgató a saját pénzén korszerűsítette az épületet, forgószínpadot építtetett, díszleteket terveztetett, ennek is köszönhető, hogy Madách Imre Az ember tragédiája művének modern előadása nagy sikert aratott. A díszleteket Debreczeni Szabó István iparművész tervezte. Az utóbbi évtizedek rendezői: Téri Árpád, Solti Bertalan, Lengyel György, Vámos László, Fényes Márta, Pethes György, Ruszt József és Kertész Gyula. A társulat tagjai többek között Thuróczy Gyula, Hortobágyi Artúr, Mensáros László, Latinovics Zoltán, Szakács Eszter, Haumann Péter, Sinkó László, Kézdy György és Béres Ilona
A jelenlegi társulat művészei: Bakota Árpád, Csikos Sándor, Dánielfy Zsolt, Garay Nagy Tamás, Jámbor József, Kóti Árpád, Kristán Attila, Mercs János, Mészáros Tibor, Miske László,Oláh Zsuzsa, Ráckevei Anna, Szűcs Kata, Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Tóth László, Újhegyi Kinga, Varga Gabriella, Varga József, Vranyecz Artúr, Kiss Gergely Máté, Nagy László Zsolt ésFöldes „Hobo” László. [1]
Hírek
Szavazás